Sziasztok!

Öröm számomra, hogy páran már meg is találtatok, pedig még a terjesztési munkálatokba bele sem fogtam. Köszönöm Nektek!

Napok óta morfondíroztam, hogy melyik kedvenc témámat lovagoljam meg, és most úgy döntöttem, hogy a HIT-ről fogok írni egy rövid személyes történetet. Szóval a HIT. Sok mindenben hihetünk Istenben, Ufókban, hihetünk történetekben, de mégis a legnagyobb szó, hogy Önmagunkban higgyünk. 

Gyerek koromban óramű pontossággal működött jó darabig, hogy amit kitaláltam az egy szempillantás alatt megvolt. Elvittek művészi torna edzésre gyakorlatilag 4-5 évesen klasszisokkal jobb voltam, mint a csapat társaim. Azt gondolom mindig az edzés végi Üveg golyók, amelyek hajtottak. Szerettem, ha én kapom meg az összeset. Aztán telt múlt az idő és eljutottam odáig, hogy megkeressem életem első munka helyét. Akkoriban még nagyon működött, hogy levélben postára adtuk az Önéletrajzokat. Nekem sikerült egy lila tollal megírnom, hogy valójában mit szeretnék. Annyira hittem, hogy ha lila tollal írom meg az Önéletrajzomat, akkor biztosan felvesznek. Az élet engem igazolt. Három héttel a levél feladás után csörgött a telefon, hogy menjek be a szerkesztőségbe, mert van egy ajánlatuk számomra. Jelentem felvettek, és mondanom sem kell, hogy 6 évet köszönhetek a helynek, és megannyi tudást. Most pedig azt köszönhetem, hogy hamarosan könyv formájába önthetem mind azt, mit láttam, hallottam, és megéltem. Akkor ugyan még nem tudtam, hogy az írás lesz az erősségem, azt csak mostanában sejtem, és Hiszem.

Remélem Nektek is van legalább egy dolog, amiben kifejezetten jól szerepeltek nap, mint nap. Így Tudtok hinni Önmagatokban, és sokkal könnyebbek azok a bizonyos szürke hétköznapi napok. 

Üdvözlet Innen, és Onnan túl.